Hangszigetelés​

A csend hatalmas kincs, egyre hangosabb világunkban ezt megteremteni nem is olyan egyszerű.  Otthonunkba minden irányból áramlik a zaj – gondoljunk csak az utcai forgalomra, a házunk felett húzódó légi folyosóra, a temperamentumos szomszédokra és hegedülni tanuló kislányra, vagy azokra a lakásokra, ahol túlságosan vidám turistacsapatok adják egymásnak a kilincset. Vagy éppen mi magunk vagyunk a nagyobb temperamentummal rendelkező szomszéd. Mivel otthonában mindenki a békére – nyugalomra vágyik ezért egyre többen vágnak bele otthonuk utólagos hangszigetelésbe.

A zaj definiálható nem kívánt hangként, ám az meglehetősen szubjektív lehet, és függ az egyén hangérzékenységétől. Van akinek egy adott zaj csak kisebb kellemetlenséget okoz másnak ugyanazon zaj elviselhetetlen. Ha a zaj zavaró mértéket ölt, kellemetlen közérzetet és a hatékonyság csökkenését eredményezi. Aki hosszabb ideig kénytelen zajos környezetben tartózkodni, annál rosszkedv és mentális kimerültség is felléphet. A társasházakban például a zajos szomszéd okozhatja a legtöbb kellemetlenséget. A nem kívánt zaj a munkahelyen is koncentráció kiesést, a kórházakban, szanatóriumokban a gyógyulás lassulását eredményezheti.

A zajjal szembeni legjobb védekezés, ha már a tervezés és az építés során gondoskodunk a hangok terjedésének szükségszerű korlátozásáról. Minden helyiségben megfelelő akusztikai környezetet kell kialakítani, emellett a hanggátlást is összhangba kell hozni az épület/helység funkciójával.  A használatbavétel utáni utólagos hangszigetelés jelentős költséggel és sok kellemetlenséggel járhat.

A hanggátlás két, egymástól valamilyen épületszerkezet típussal elválasztott helyiség között átjutó zaj csillapítását jelenti. Ide vonatkozó követelményeket az MSZ 15601-1:2007 szabvány taglalja.

Két helyiség között a hangenergia átjuthat közvetlenül az elválasztó szerkezeten át, vagy a csatlakozó szerkezeteken keresztül (kerülő úton). Az optimális hanggátlás érdekében a tervezéskor érdemes mindkettőt figyelembe venni. A két helyiség közötti elválasztó szerkezethez csatlakozó falak és födémek jelentik a kerülő hangok elsődleges útvonalát, ám kerülő hang utak ablakoknál, ajtóknál, gépészeti vezetékeknél stb. is kialakulhatnak.

A tervezés során nem elhagyható a kerülő hang utak figyelembe vétele. A csomópontokat úgy kell megtervezni, hogy kerülő hang utak lehetőleg egyáltalán ne alakuljanak ki, de legalább minimálisra csökkenjenek, különben az akusztikai teljesítmény jelentősen mérséklődhet. A Rigips és más  rendszereket tartalmazó kiadványokban található hanggátlási értékek laboratóriumi mérések eredményei, a kerülő hang utak miatt az építés helyszínén gyakorlatilag nem lehet elérni. Az épület részleteinek gondos megtervezésével azonban a kerülő hang utak hatása minimálisra csökkenthető, és elérhetővé válik a szükséges akusztikai kényelem.

Az akusztikai szempontból helyesen megtervezett épületszerkezet-csatlakozásokat (fal -padló, fal -födém, főfal -elválasztó fal) a kivitelezés során pontos a terv szerint kell megépíteni, kizárólag így érhető el a kívánt akusztikai teljesítmény. Ellenkező esetben az utólagos mérések kimutatják a rossz teljesítményt, a javítás azonban hatalmas költségekkel járhat. 

Meglévő hanggátlási probléma esetén nagyon fontos, hogy meg lehessen határozni az összetett szerkezet leggyengébb részét. A kisebb nyílások, rések, repedések is utat engednek a léghangoknak, így azok szintén csökkentik az adott szerkezet hangszigetelő képességét. Az optimális hanggátlás érdekében a szerkezetnek légzárónak kell lennie.

Gyakori hiba, hogy két helyiség közé nagy akusztikai teljesítményű szerkezetet terveznek/építünk be, majd beleterveznek/beépítünk egy akusztikai szempontból gyengébb elemet, például ajtót.

Ha a két szerkezet léghangszigetelése közötti különbség viszonylag kicsi (7 dB-nél nem több), akkor a gyengébb szerkezetnek arányaiban igen nagy felületűnek kell lennie ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja az összetett szerkezet teljesítményét. Ha azonban a két elem teljesítménye között nagy az eltérés, úgy az komoly hatással bír a végső hangszigetelésre.

A privát szféra kialakításhoz alapvetően két tényező szükséges:

• a két helyiséget elválasztó szerkezet hangszigetelő képessége,
• a fogadó helyiségben jelenlévő környezeti zaj.

Az épületek tervezésekor hasznos eszköz lehet a környezeti zajszint figyelembevétele, hiszen helyes tervezéssel a szomszédos helyiségekből beszűrődő zaj kiküszöbölhető, ami elengedhetetlen például egy orvosi rendelő és az ahhoz csatlakozó váróterem között.  A legegyszerűbb megoldás azonban mégis a szükséges hangszigetelési képességgel rendelkező szerkezet beépítése. Az alábbi táblázat útmutatót ad a különböző hangszigetelési szintek hatásáról.